4 szuper könyv, amit filmen is imádunk

Néha a könyvek filmre való adaptálása nem telitalálat. Bár nagyok az elvárások, de be kell látni, hogy az íróknak több száz oldalnyi lehetőségük van aprólékosan, szemléletesen bemutatni a szereplőket, tájakat, a filmekből pedig kimaradhatnak olyan jelentek, amelyek fontosak lehettek volna számunkra. Az olvasó kritikus lény, de van bőven olyan mű, ami filmen is szépen megállja a helyét, legyen szó thrillerről, romantikus regényről vagy mesebeli történetről.

1. Alexandra Bracken: Sötét elmék I. (Maxim, 2018.)

A posztapokaliptikus sztorik egyik üdítő gyöngyszeme nem csak szórakoztató, de izgalmas könyv- és filmélményt nyújt minden korosztály számára. A történet szerint a Földön súlyos betegség pusztít, amely a tizenéves gyerekeket támadja meg és sok halálos áldozatot követel. A betegséget szerencsésen túlélő kamaszok a vírus hatására különleges, azonban veszélyes képességek birtokába kerülnek, ezzel komolyan aggasztva a társadalom felnőtt tagjait. A történet itt a „szörnyfilmekhez” hasonló megoldást produkál: a felnőttek az ellenőrzésük alá vonják a túlélő gyerekeket, hogy egy táborban orvosok, illetve kutatók meggyógyíthassák őket, azaz megfosszák őket a fertőzés szövődményeként megszerzett képességeiktől.

A történet főszereplője, Ruby Daly éveket tölt egy rehabilitációs táborban, ahol képességei visszafogására kényszerítik, a lány azonban mindenki másnál nagyobb erővel rendelkezik. Miután sikerül megszöknie, Ruby rátalál egy bujkáló tinédzserekből álló csapatra, akik hasonlóan veszélyes „szuper erővel” rendelkeznek, mint a lány. A négy kamasz csak egymásra számíthat és hamarosan szembesülnek azzal, hogy egyetlen esélyük egy jobb életre, ha többé nem menekülnek, hanem harcba szállnak a foglyul ejtett gyerekekért. A könyv és a film is érzékenyen mutatja be, hogy akármennyire erős karakterek, a négy lázadó mégis csak gyerek, és egy olyan miliőben kell megélniük a felnőtté válást, a szerelmet illetve a csalódásokat, amely félelmetes ragadozóként leselkedik rájuk és elrabolhatja a jövőjüket. A Sötét elmék filmváltozatának főszerepében a tehetséges Amandla Stenberg található, akit a legtöbben az Éhezők viadalából és a Minden, minden című romantikus drámából ismerhetünk.

2. Mary Ann Shaffer, Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság (Park Kiadó, 2018.)

Nagyon régen olvastam romantikus regényt, valamiért mindig előbb nyúlok a könyvespolcon a thrillerek és krimik felé, de a céges karácsonyi húzáson a kollégám egy kivételesen csodálatos történettel ajándékozott meg. Adott egy harmincas évei elején járó, szabadszájú újságíró, aki a második világháborút úgy segített átvészelni Angliának, hogy egy humoros rovatban figurázta ki a viszontagságokat, amelyeket maga is minden nap megélt. Elisabeth 1946-ban éppen turnézik a humoreszkekből készült könyvével, mikor levelet kap egy ismeretlentől, a Csatorna-szigetek egyikéről. A levél és a kis közösség, amelyről beszámol egyből felkelti az írónő érdeklődését és hamarosan maga is betekintést nyerhet a német megszállást életigenlésükkel, illetve bátorságukkal túlélő Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjainak életébe.

A német katonákkal is szembeszálló fiatalasszony, a magát grófnak kiadó inas, a halk szavú, Charles Lamb-fanatikus levelezőtárs és a mezítláb, „mindenki gyermekeként” nevelkedő négyéves története mind része lesz Elisabeth londoni hétköznapjainak, aki olvasás közben egyre erősebben érzi Guernsey vonzását a zsigereiben. Sok tétovázás után elhatározza, hogy személyesen jár utána az izgalmas és humoros meséknek, amelyek a levelezés sorain át megelevenedtek előtte. A Netflix gyorsan lecsapott erre a szórakoztató és szívmelengető történetre, és egy csodás filmet készített belőle személyes kedvencem, a Mamma Mia! fiatal Donnájaként is ismert Lily James főszereplésével. A lélegzetelállító tájleírások és a könyv lendülete kicsit megsínylették a megfilmesítést, de összességében nem csalódtam benne a regény olvasása után.

3. Gillian Flynn: Éles tárgyak (Alexandra Kiadó, 2016.)

Nem írhatok úgy szuper könyvadaptációkról, hogy ne említeném a csodálatos Gillian Flynn számomra legizgalmasabb művét, az Éles tárgyakat. A Holtodiglan sikere után nem volt kétséges, hogy Stephen King egyik kedvenc thriller íróját felfedezi Hollywood, a történetek pedig mind magukért beszélnek. Egy chicagói újságíró, Camille Preaker bűnügyi tudósítóként sok rettenetes dolgot látott már, de kis híján nemet mond főnökének, mikor az arra kéri, hogy kezdjen el szaglászni egy kicsit a lány szülővárosában történt gyerekgyilkosságok körül. Bár az ügyek önmagukban is felkavarók, Camille leginkább a gyermekkori emlékei miatt érzi úgy, hogy képtelen betenni a lábát egykori, ezer titkot és szörnyűséget rejtő otthonába. Flynn csodálatos karakterkidolgozásának eredményeképpen hamar megértjük, hogy a pszichiátriai kezelését éppen csak befejező fiatal újságíró miért irtózik rideg, hipochonder anyjától és a szépségét némi gonoszsággal ötvöző mostohahúgától.

Gillian Flynn ebben az esetben sem bánik csínján főszereplője esetén az alkoholproblémákkal – valamiért minden regényének főhőse egy tintás író vagy zsurnaliszta – de ennek átütő megjelenítése mégis inkább az HBO minisorozatának kockáin tetten érhető. Az azonos címmel tavaly futó sorozat főszerepében Amy Addams olyat alakít, hogy a fal adja a másikat és egyik ámulatból esünk a másikba, ahogy állandóan ásványvizes üvegből vedeli az olcsó vodkát és közben csak néha csúszik teljesen szét. Az HBO producerei nem bízták a véletlenre a basáskodó anya szereposztását sem: Patricia Clarkson alakítása Golden Globe-ot ért, és ezzel nem is vitatkozhatnánk, hiszen mindenkire ráhozza a frászt, az egyszer biztos. Az Éles tárgyak valamilyen csodálatos csillagállás eredményeképpen könyvként és filmen is működik, mindkettő kihagyhatatlan.

4. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1. – Hercegnő születik (Ciceró, 2002.)

Ki ne emlékezne Anne Hathaway kedves, béna, kócos tini karakterére, amint egy amerikai lányból hirtelen egy európai királyság örököse lesz? Bár a színésznő alakítása és mindkét film megsüvegelendő, de méltatlanul kevés szó esik Meg Cabot csodálatos könyvsorozatáról, amely az Y-generáció kiskamasz éveit jelentősen meghatározta. A lányoknak szóló felvilágosító olvasmányok és a Bűbájos boszorkák című sorozat gyorsan olvasható, vékonyka kötetei mellett a Neveletlen hercegnő-könyvek jelentettek mindent, amit a szerelemről tudni véltünk. Mia Thermopolis suta kamaszlány karaktere bármelyikünk lehetett volna, és velünk is megesett, hogy fülig belezúgtunk a barátnőnk bátyjába, így könnyen azonosultunk a ballépéseivel, ábrándjaival és a szerelem fogalmának túlbonyolításával. Mia és Lilly barátsága etalonként lebegett a szemünk előtt és igyekeztünk mi is legalább olyan bensőséges, bajtársias kapcsolatot kialakítani a hozzánk hasonló lányokkal.

A neveletlen hercegnő naplója sokunknak szolgált útmutatóként ahhoz, hogy hogyan ütközzünk bele véletlenül a nekünk tetsző felsőévesekbe a suli folyosóján, és nyilván óriási égés volt, mikor a művelet nem csábosan, hanem kifejezetten bénán sikerült. A könyvek elvitathatatlan érdeme, hogy nem szexualizálta át a kamasz szerelmet, hanem szívmelengető és olykor arcpirítóan kínos élményként írta le azt nekünk, megőrizve az ismerkedés ártatlanságát, amire néha még felnőtt fejjel is vágyunk. Meg Cabot vicces, nyelvezetében abszolút korosztály hű regényt alkotott, ami megmutatta, hogy a sorsunk alakulása olykor hajmeresztő fordulatokat vesz, de fontos, hogy mi maradjunk hűek önmagunkhoz és azokhoz, akiket szeretünk.

• Facebook
• Instagram