5 belevaló csaj az irodalomból

Naivák kíméljenek – ez volt az első gondolatom, mikor elhatároztam, hogy írok egy listát a kedvenc regény-hősnőimről. Na nem azért, mert bármi baj lenne a jobb életről álmodozó, galamblelkű irodalmi karakterekkel, de valahogy mindig is közelebb éreztem magamhoz azokat, akik megosztók és a maguk tökéletlenségében csodálatosak. Van, aki szép; van, aki okos; van, aki „sweet but psycho” és van, akire mindez együtt igaz. Nézzük hát azt az öt igazán badass női karaktert, akik mély benyomást tettek rám olvasmányaim során.

5. Eponine – Victor Hugo: A nyomorultak

A forradalom közeli, nyomorgó tömegek haragjától izzó Párizs nem volt a legszívderítőbb hely, főleg nem egy gyermek számára. Már az egyébként rettenetesen nyomasztó és naturális regény olvasásakor is felfigyeltem arra, amit a filmes és színházi élményeim is megerősítettek: a szőke, ártatlan Cosette mellett indokolatlanul kevés figyelem jut egy kiváló női karakternek, Eponine-nak. A bűnöző szülők gyermekeként felcseperedő, törvényen kívülre szoruló fiatal lány utcai lopásokból tartja fenn magát, de ennél sokkal többre hivatott. Eponine erős, szívós és rettenthetetlen a barikádokon, valamint a kínzó plátói szerelem terén egyaránt.

Ahogy ez lenni szokott, a srác lelép a szende szőkeséggel, Ponine pedig a „friend zone” kietlen mezején marad, hogy aztán a forradalom és a szerelem eszméjéért feláldozzon mindent, majd hőssé váljon. Ez nem tűnik happy endnek és valóban nem is az. Eponine nem azért különleges, mert utcagyerekként többre vágyott és gazdag fiút szeretett. Eddig bármelyik argentin szappanopera hősnőjéről beszélhetnénk. Az a tagadhatatlan élni akarás és bátorság ragadott meg benne, amellyel helyt állt a barikádon és az utca hidegében is. Bebizonyította, hogy sosem késő küzdeni egy jobb világért és azért, akiket szeretünk, még ha egy baráti érintésnél többről nem is álmodhatunk.

4. Hermione Granger – J.K. Rowling: Harry Potter-sorozat

Hermione az a lány, akit ütnék még a mentőben is. Tudálékos, pökhendi, karót nyelt és rettenetesen idegesítő. A mai napig emlékszem rá, hogy az összes arcizmom belerándult, mikor a jól ismert Az Levióóószá, nem leivoszááá mondat elhangzott, és őszintén szurkoltam érte, hogy üsse le a troll a WC-ben, egye meg Hagrid egyik szörnye, vagy csapja el egy piros emeletes busz a King’s Cross felé menet.

via GIPHY

Amiért mégis megkedveltem az az, hogy eszével, felkészültségével és szorgalmával számtalanszor megmentette a hazát, illetve társai életét. Hermione önzetlenül kiállt Harry mellett akkor is, ha ő éppen mártírként ment volna fejjel a falnak. A karaktere egy rakás különböző érzelmet keltett bennem a sorozat köteteinek olvasása során, soha nem tudtam biztosan, hogy idegesít vagy kedvelem-e éppen. Egy dolog azonban biztos: Hermione nélkül nincs Roxfort és Harry is kinyiffant volna az első ördöghurok szorításától. Csak vele együtt igazán szerethető a háromfős dreamteam, a könyvek iránti vonzalma pedig külön piros pontot érdemel.

3. Amy Dunne – Gillian Flynn: Holtodiglan

Mielőtt még zúgolódás törne ki Amy neve láttán, mindenképp tisztázzuk, miért van helye a listán. Ő nem jó karakter, sőt egyenesen egy manipulatív dög, de az egyik legérdekesebb alak, akiről valaha olvastam. Az ambíciózus, titokzatos nő sorsát örökre megpecsételték azzal, hogy író szülei róla mintázták sikerkönyvük szupertökéletes hősét, Csodálatos Amy-t, akihez soha nem érhetett fel. Az idealizált képet állandóan megtörni igyekvő nő számára Nick, a sármos író jelentette a bűnös élvezetet és egy boldog élet lehetőségét. Aztán eldurvul a helyzet, Amy-nek nyoma veszik és mi a körmünket rájuk ozgalmunkban, dühünkben törnénk-zúznánk, egyszerre sajnáljuk, illetve gyűlöljük a csavaros eszű, álnok perszónát a szőke fürtjeivel.

Amy karaktere a regényben sem kutya, Rosamund Pike briliáns alakításában pedig egyenesen hátborzongató. Pszichopata? Igen! Az ilyenek miatt kell zárni az ajtót? Naná! Érdekes? Rettenetesen! Amy Dunne mindent elkövet, amihez mi egész életünkben gyávák leszünk, és pofátlanul dörgöli az orrunk alá, hogy mekkora hatalom nőnek lenni. „Kicsit” túltolta, az igaz, de van vér a pucájában, ez nem kérdés.

2. Miranda – John Fowles: A lepkegyűjtő

Ez volt az első könyv, amelyet anyukám kamaszként a kezembe nyomott saját gyűjteményéből. A lepkegyűjtőben egy lottómilliomos szociopata elrabol egy gyönyörű egyetemista lányt, akit hónapokig a pincéjében tart fogva. A regény folyamán időről időre felmerül bennünk a kérdés, ki az igazi rab, amit Miranda izgalmas karakterének is köszönhetünk. A képzőművészetet hallgató lány vonzó külsejével és intellektusával ámulatba ejti műveletlen, mogorva fogvatartóját, aki igyekszik az érdeklődésének megfelelő olvasmányokkal ellátni a fiatal lányt pincebeli raboskodása folyamán. Miranda kezdetben sznob, pökhendi és rettenetesen fennhordja az orrát, amivel nem csak az elrablóját idegesíti halálra. A könyv kétharmadáig bár ő az áldozat, rettenetesen utáltam.

via GIPHY

Ahogy a cselekmény előrehalad, Miranda személyisége is jelentős változáson megy keresztül: dölyfös úrilányból szép lassan válik kedves, megrendült lánnyá. Fondorlatos szökési kísérletei ellenére sokszor zavarba ejtően biztonságban érzi magát a szociopata férfi pincéjének magányában, e feletti vívódásait olvasni pedig rendkívül nagy élmény az olvasó számára. Miranda megosztó, sokszor bosszantó, helyzetét tekintve azonban igazán szánni való teremtés, aki megpróbált embernek maradni az embertelenségben.

1. Scarlett O’Hara – Margaret Mitchell: Elfújta a szél

A déli úri kisasszony nem véletlenül került a lista élére. Scarlett karaktere olyan széles amplitúdót jár be a kevély, elkényeztetett libától a törékeny virágszálig, hogy azt öröm nézni. A szülei szeme fénye szerepből túl gyorsan felnőni vágyó Scarlett az amerikai polgárháború miatt hamar szembesül azzal, hogy az élet bizony nem puccos bálok, laza flörtök és sármos déli ficsúrok körül forog. A kezdetben csak plátói szerelmének, Ashley-nek élő kamaszlány a háború szörnyűségei alatt maga is megváltozik, és sosem fogy el belőle az a tűz, amely makacs természetét táplálja. Scarlett az elpusztíthatatlan, jég hátán is megélő nő szobra, a maga katasztrofális házasságaival, rideg anyai mivoltával és ellentmondást nem tűrő létezésével.

via GIPHY

Hisztérikus, törtető, önző, de óriási teherbírású nő, aki elszántan küzd azért, hogy érvényesüljön a férfiak uralta világban. Scarlett mindannyiunk helyett megvívja az élet harcait, amelyek általában elhamarkodott döntéseinek tragikus következményei, de mindig feláll és tudja, mit kell tennie a céljai elérése érdekében. Bár amit tesz, nem az én stílusom, de az Elfújta a szél többek között azért is lett az egyik kedvenc könyvem, mert Scarlett O’Hara a főszereplője.