5 könyv, ami olvasó emberré tette a kamasz öcsémet

A kamaszfiúk néha különös lények és nehéz felkelteni az érdeklődésüket bármi iránt, ami nem foci vagy a lányok. Az irodalom szeretete más időben talált ránk a testvéremmel, de azóta is függők vagyunk. Az öcsém kamaszként egy ideig nem mutatott különösebb érdeklődést a könyvek iránt, de hamar megtalálta a saját útját és az érdeklődésének megfelelő olvasmányokat már ő maga kezdte beszerezni. Legutóbb arról írtam, milyen női karakterek inspiráltak az olvasmányaim során, most azonban a fiúkon a sor. Íme 5 mű, amely megszerette az olvasást a tesómmal, és hasznos kezdőlökés lehet a könyvfóbiával küzdő fiúk számára.

5. A „nem kötelező” kötelező – J. D. Salinger: A Zabhegyező (Európa Kiadó, 2012.)

A kamaszkor mindig szívás és ezt a balhés, ide-oda sodródó tinédzser, Holden Caulfield pontosan tudja. A társadalom szűkös kereteit elviselni képtelen 17 éves kamaszfiú időről időre szembesül azzal, hogy a világ sokszor gonosz, kegyetlen hely. A szeretetre áhítozó Holden tízéves kishúgán kívül senkitől nem számíthat egyetlen jó szóra sem, és három nap alatt olyan mélyre kerül, ahonnan nincs visszaút.

A világ egyik leghíresebb regénye a semmiből bukkant fel a tesóm könyvespolcán. A korosztályos kötődés és egy csodás magyartanár vitte rá az öcsémet, hogy elkezdje olvasni a Zabhegyezőt. Salinger műve rettentően nyomasztó, mégis tanulságos olvasmány. Tűpontosan mutatja be, mekkora baj lehet belőle, ha odafigyelés helyett magára hagyjuk a gyerekeket a démonaikkal. A könyv tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy őszintén beszéljünk egy kamasszal az iskolai zaklatásról, az érzelmek kimutatásáról és arról, hogyan kezelhetjük a kudarcokat.

4. Emberek és robotok, szevasztok – Roger MacBride Allen: Infernó (Szukits Kiadó, 2003.)

Ha engem kérdeztek, a science fiction irodalom biztosan olyan csemege, amellyel észrevétlenül lehet becsalogatni egy olvasásfób kamaszt a könyvek világába. Kevés dologért lehetünk hálásak a Szovjetuniónak, de Isaac Asimov személye éppen ilyen tényező. Az orosz biokémikus tudományos fantasztikus írásaival vált világhírűvé. Olyan regények szerzője, mint az Én, a robot vagy a Robin Williams főszereplésével készült film alapjául szolgáló A kétszáz éves ember.

McBride az Infernóban két népszerű műfajt, a krimit és a sci-fit vegyítve borzolja a kedélyeket, lefestve egy olyan jövőt, amelyben nem biztos, hogy szívesen élnénk. Remek érzékkel feszegeti a tudományos fejlődés következményeinek témáját, és felteszi azt a kérdést, amelyre gondolni sem akarunk. Vajon tudjuk-e kezelni a jövő robotjait, mikor már nem kötik őket az emberi élet védelmére kötelező szabályok? Képes-e egy gép érezni és mi lesz velünk, emberekkel, ha a teremtményeink mégsem olyan kezesbárányok, mint ahogy azt hittük? McBride Infernója – A Kalibán sorozat további két kötetével egyetemben – kötelező olvasmány a kockáknak, és a tudományok iránt érdeklődő tiniknek egyaránt!

3. Ez nem mese – Spawn, az ivadék (képregény)

A kamaszok szívéhez vezető út képregényekkel van kikövezve. A ma is ismert szuperhősök annak idején bár az amerikai világháborús propaganda eszközei voltak, mára a kasszasikerség garanciájává váltak. A Spawn, az ivadék volt a bűnös élvezet a könyvespolcunkon, amit sokszor a takaró alatt, zseblámpával olvastunk. Spawn igazi antihős, aki az ördöggel cimborálva a pokol seregeinek élén gyilkolászik. Mentségére szóljon, legalább rohadékokat öl.

Spawn esetében az a rettentő izgalmas, hogy egy alapvetően negatív karakter, akinek mégis szurkolunk. A képregény világa komor és sötét, de tökéletesen bemutatja, néha milyen nehéz egyértelműen elkülöníteni egymástól a jót és a rosszat. A túlkozmetikázott szuperhősmítosszal szemben ez mindenképp mellette szól. Bár a sztori néhol meglehetősen durva, valóságosabb képet mutat, mint Tony Stark bármelyik harca a gonosz ellen, mindig tökéletes séróval. 1997-ben készült belőle film is, amit több mint 20 év távlatából újranézve is megértem, miért okozott anno álmatlan éjszakákat. Az effekteken azért mai szemmel jót nevettem, de a csőben van már a 2020-as Spawn reboot.

2. Nem, nem viccelek – Stephenie Meyer: Twilight (Könyvmolyképző, 2012.)

Bár én szereztem be anno vámpírok iránt elfogódott kamaszlányként, az öcsém érdeklődését is felkeltette az Alkonyat könyvváltozata. Angol nyelven vettem meg az első kötetet, és azt kell mondjam, remek stílusban írta meg Meyer. A filmmel ellentétben a könyv kitűnően bemutatja azt a fajta idegenség érzést, amely jellemzi a kamaszok útkeresését. Az első, mindent felkavaró szerelem, a test változásai felett érzett zavarodottság kiválóan megjelenik a könyvben, amivel a tesómmal mindketten azonosulni tudtunk.

A vámpírok karaktere évszázadok óta rendelkezik valamilyen misztikus erotikával, és ezt az írónő ügyesen ki is használta. Tette ezt annak ellenére, hogy Bella és Edward csak évekkel később lesznek egymáséi. A regény olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel először igazán kamaszként találkozunk: milyen serdülőként megélni a kirekesztettség érzését, a fiú-lány barátság útvesztőit és a tiltott gyümölcs kísértését a szerelemben. Nyilván nem az Alkonyat elolvasásával lesz a haverjai körében a legmenőbb egy kamaszfiú, de a lányoknál tuti siker.

1. Zűr az űrben – Alan Dean Foster: Az ítélet (Lap-ics Kiadó, 1993.)

Világűr, szörnyek, akció – ezek az összetevői egy máig sikeres univerzumnak, az Alien-nek. Számos szerző próbálta meglovagolni a Nyolcadik utas a halál és folytatásai sikereit, és ezalól Foster sem kivétel, hiszen ő követte el a filmekből készült hivatalos regényeket. Az Ítélet a megtévesztő sztorija ellenére mégsem az Alien-lánc része, de történetében meglehetősen hansoló. A sztori röviden az, hogy egy teljesen lakhatatlan bolygón, a Prizmán egy magányos hős megpróbál túlélni a vérszomjas galaktikus szörnyek támadásai és a zord körülmények ellenére.

Szerintem fölösleges magyarázni, hogy a science fiction miért ideális belépő egy kamaszfiúnak az olvasás világába. Izgalmas, rejtélyes, színes sztorik ezek, amelyek kiszakítják az olvasót a valóságból. A sci-fi irodalom persze nem mindenre gyógyír, de fontos, hogy lehetőleg olyan olvasmányokkal vezessük rá a gyerekeket a könyvek szeretetéhez vezető útra, amelyek megfelelnek az érdeklődésüknek. Erre kiválóak például kedvenc filmjeik vagy sorozataik alapjául szolgáló könyvek, a kedvenc sportolójuk vagy zenészük életrajza. A lényeg, hogy ne erőszakoskodjunk, a „véletlenül” a tinik orra előtt hagyott könyvek sokkal jobban működnek majd, mint a kényszer vagy a kötelező olvasmányok nagy része. Ami pedig a legösztönzőbb lehet számára, ha mi magunk, a környezete is jó példát mutatunk, és sokat olvasunk.