Mese a Lápi Lányról

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek (Libri, 2018.)

Ha visszaemlékszünk gyerekkorunk meséire, mindig találunk olyan karaktereket, akik valamiért titokzatosak és furcsák a hétköznapi ember számára. Az erdő mélyén, elszigeteltségben élő öreg hölgy, aki boszorkány hírében áll, a düledező viskóban élő, „gyerekevő” remete, aki egykor a hazája szolgálatában harcolt és még ki tudja, milyen történetek keringtek azokról az emberekről, akikről semmit sem tudtunk, ezért kénytelenek voltunk a fantáziánkra hagyatkozni az életükkel kapcsolatosan. Delia Owens könyve egy hasonló történetet mesél el olyan káprázatos tájleírásokkal megtűzdelve, amelyeket A dzsungel könyve vagy a Gyűrűk Ura trilógia írója is megirigyelhetne.

A természet gyermeke

Kya Clark még nincs hatéves, amikor imádott édesanyja összecsomagol, és köszönés nélkül kilép az életéből, a krokodilbőr magassarkú cipőjében. A kislány minden nap hazavárja, de hamarosan rájön, hogy iszákos, agresszív apja és nála jóval idősebb testvérei társaságában maradt a lápi viskóban, távol a város zajától. Kya a természet gyermekeként, az állat-és növényvilággal teljes harmóniában éli mindennapjait, de mindig, mikor hazatér, egyre kevesebb testvért talál a családi otthonban. Mikor Jodie, a legkisebb bátyja is megelégeli apjuk részeges ámokfutását, a kislány teljesen magára marad a házban a férfival és kénytelen belátni, hogy magán kívül senkire nem számíthat. Kya ügyesen megtanulja vinni a háztartást, és igyekszik nem láb alatt lenni, ha az apja többnapos távollét nagy ritkán hazatalál.

A láp nem mocsár

Mikor eljön a nap, hogy végleg magára marad, Kya azokhoz fordul, akiket mindennél jobban ismer, és akik megértik őt; a lápvidék élőlényeihez. Owens csodálatosan gazdag, színes élővilágot tár az olvasó szeme elé, és akiben eddig bármilyen kétely felmerült volna azzal kapcsolatosan, hogy a déli államok mocsaras területei dúskálnak a csodálatos állat- és növényfajokban, azok számára elárulhatom, hogy a könyv igazi ínyencség a tájleírások szerelmeseinek. Az évek során Kya a szemünk előtt válik csintalan lápi gyerekből, csodálatos fiatal nővé, aki a láp iránti rajongásával és ártatlanságával hamar felkelti az észak-karolinai kisváros egyes lakóinak érdeklődését. Az első szerelem hatására Kya betekintést enged Tate-nek, a helyi halász fiának a láp csodáiba, a fiú pedig megtanítja olvasni és arra, hogy a szív törékeny dolog…

Delia Owens könyve kívül, belül gyönyörű olvasmány, amely visszarepít bennünket az 1950-es, ’60-as évek kisvárosi Amerikájába. A regényben megelevenedő két világ teljes ellentéte egymásnak: Kya lápvidéki, szerény otthona nyugodt és varázslatos, tele a természet csodáival, de az emberek között csak előítéletekkel, árulással és sanyargató magánnyal találkozott. A két valóság között azonban átszakad a gát, mikor a kisvárost szörnyű gyilkosság rázza meg és a lehetséges gyanúsítottak között a szóbeszéd szerint ott van a Lápi Lány is…

Az Ahol a folyami rákok énekelnek magával ragadó olvasmány: ha becsukjuk a szemünket, szinte érezzük az arcunkon a tenger felől kerekedő sós fuvallatokat, halljuk  a sirályok türelmetlen rikácsolást és magunk előtt látjuk a fűrészpálmák és lápi füvek ölén megbújó szentjánosbogarak végzetes násztáncát. Minden pillanatát imádtam, mert messzi tájakra repített és megmutatta, érzékenyen mutatta be, miként lelhet vigaszra valaki, akit gyermekkorától kezdve mindenki eltaszított.