Keserédes bűnbeesés

Mucha Dorka: Puncs (21. század Kiadó, 2019.)

A táblánál állt, sármos, elérhetetlen fiatal tanárként, mi meg az első sorban csüngtünk minden szaván, pedig nem is értettük tisztán, hogy a sebesség és az idő milyen viszonyban van a megtett úttal. Persze nem is nagyon érdekelt minket igazán. Az idősebb, magasabb hatalmi pozícióban lévőkkel való viszony nem csak a felnőttfilmesek kedvelt húzása, a mindennapokban sem ritkaság. Mucha Dorka bemutatkozó regényében úgy tárja elénk egy ilyen „cukor-kapcsolat” pillanatait, hogy biztosan elrontsuk a gyomrunkat.

A barátunk dögös szülője, a cuki tesi tanár a gimiből – kamaszkorunk fantáziáiban megfordulnak olyan, nálunk idősebb emberek, akik bár közvetetten részei az életünknek, kellően elérhetetlenek, hogy sóvárogjunk utánuk. Egy tiltott kapcsolat – főleg, ha az erotika is belép a képbe – mindig izgalmas terepnek tűnik, de ha egyszer belekerültünk, csak akkor tapasztalhatjuk meg igazán, hogy legalább annyi gyötrelmet rejt egy cukor-kapcsolat, mint amennyire kezdetben élvezetes lehet. Mucha Dorka bemutatkozó regényének főszereplője pont egy ilyen románc kellős közepén találja magát, mikor egy egyetemi vizsga után a professzora stikában odacsúsztatja neki a telefonszámát. Ez akár egy béna amerikai vígjáték kezdőjelenete is lehetne, de hamarosan felgyorsuló események láncolata a legkevésbé sem filmbeillő.

Mindent rólunk, nélkülünk

Főhősünk éli a budapesti bölcsész egyetemisták életét, bulikba jár a fiúval, akivel akár lehetne is valami komoly, de minden mozzanata borzongást vált ki a lányból – és nem a jó értelemben. A regényben feltűnik a se veled, se nélküled barátnő/lakótárs is, akinek a családja hidegebb, mint az Északi sark, de a látszat és a fullos lakás adott. Mucha Dorka tűpontosan mutatja be a sokat emlegetett Y-generáció talajtalanságát, azokat a viszonyokat, amik között fiatal felnőttként kell helytállniuk. Ők azok a gyerekek voltak, akik sok mindent megkaptak, de nem tanították meg őket arra, hogy hogyan éljenek a burkukon kívüli való világban, hogyan eresszenek gyökeret és hogyan boldoguljanak a kapcsolataikban, ahol szinte semmi sem az ő szabályaik szerint működik. A regény főhőse is megjegyzi, hogy erről a generációról mindenkinek van véleménye, de eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy valóban megkérdezze, hogy vagyunk, mik mozgatnak bennünket és mik a félelmeink. Pedig ha megtennék, talán megértenék, hogy főhősünk hogy keveredik olyan helyzetekbe, amelyeket a könyv olvasásakor elszorult torokkal, vagy épp értetlenkedve fogadunk.

Tanár úr kérem…

A regényben szinte minden átmenet nélkül, hirtelen eszmélünk rá, hogy a telefonszám cseréből egy zavaros, titkos románc kerekedik, amelyben főhősnőnk egy pillanatra sem képes átvenni az irányítást. A Tanár úrral közös légyottok mindig valamilyen szürreális eseménybe torkollnak, és az egyetemista lány egyre inkább úgy érzi, hogy kiszolgáltatott helyzetét éppen az idézi elő, akinek a védelmére számíthatna. Mucha Dorka történetében az első pillanattól ott lappang valamilyen megmagyarázhatatlan, torokszorító aura, amely körbeveszi a főszereplőt és még „nyálkásabbá” teszi a sztorit. Igen, nem véletlenül nyálkás a jelző, hiszen a sorait olvasva egyszerre féltjük és haragszunk a viszonyba bonyolódó egyetemista lányra, aki olykor védtelen bárány, máskor zavarodott önsorsrontó képzetét kelti bennünk, pedig valahol mélyen tudjuk, hogy csak egy önző, beteg játék egyik figurája.

A Puncs erőssége, hogy nem akarja túlmagyarázni a helyzetet és nem vállalkozik többre annál, mint ami. Olyan érzésünk lehet az olvasása közben, mintha mindannyian ismernénk ezt a talajtalan, mégis szívós lányt, akit valamilyen csodával határos módon az élet mégis kihúz a slamasztikából akkor is, ha katasztrofális döntések sora jellemzi az útját. Kicsit mindannyiunk kiszolgáltatottságából, félelmeiből és se-nem felnőtt/ se-nem gyermek érzéséből táplálkozik a főszereplő karaktere. A Puncs gyorsvonatként száguld át rajtunk és idő kell, amíg kitaláljuk, hányadán állunk vele és azzal a kényelmetlen szorítással, amit az utolsó oldal elolvasása után is otthagy a gyomrunkban.