A halálról, tele élettel

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony (Libri, 2014)

Az idejét sem tudom, mióta szemezek a Tenki Réka főszereplésével futó monodrámával, az Egyasszonnyal. A tétovázásom egyik oka az, hogy ember legyen a talpán, aki időben jegyet szerez az óriási népszerűséggel futó darabra, a másik pedig az életrajzi ihletettség. Mert bizony az írónő saját életének olyan időszakairól beszél végtelen természetességgel, amelyek történéseit egyenként is épp elég feldolgozni. Ilyen gondolatok cikáztak bennem, mikor is egyik fizetésnapi könyvesbolt-ámokfutásom alkalmával megvettem a színdarab alapjául szolgáló regényt. Őszintén tartottam attól, hogy az Egyasszony egy traumatizált nő gyötrelmeinek végeláthatatlan felsorolása lesz; hát nagyot tévedtem.

Mindent a gyermekemért

Éva nagyon fiatalon, a középiskola után hozzámegy a csendes, kicsit mulya Istvánhoz, akivel első gyermeküket várják. Mikor az asszony napok elteltével végre kezébe veheti az újszülöttet megtudja, hogy a kislánya súlyos testi, illetve értelmi fogyatékossággal jött a világra és biztosan nem éri majd meg a felnőttkort. Éva kitartóan, rengeteg szeretettel és humorral gondozza a teljesen magatehetetlen Zsuzsit, akit a környezete és csendes természetű édesapja is rajongva imád.

A nehézségekkel teli mindennapok során a fiatal nő elhidegül mogorva és egyre agresszívabb férjétől, aki bár a gyermekéért mindent megtesz, folyamatos fizikai és lelki terrorban tartja az egyre fásultabb Évát. A rendszeres veréseket és szidalmazásokat mélyen magába temető asszony egyre inkább szabadságra vágyik és amikor romló állapota miatt Zsuzsit egy speciális otthonban kell elhelyeznie, majd második gyermeke halva születik, a nő úgy dönt, ideje szembenéznie Istvánnal és számba venni egy új, szabad élet lehetőségét.

Újra a levegőn

Péterfy-Novák Éva regénye igazi érzelmi centrifuga, amely olyan társadalmi tabukat tipor porba a legnagyobb természetességgel, mint a családon belüli erőszak, egy nő kétségei a várandósságát illetően, vagy ha valakinek sérült gyermeke születik. Az írónő határtalan életigenlése átsüt a regény minden egyes során és őszintesége megtanít rá, hogy sokszor a hibáinkon keresztül vezet az út ahhoz az élethez, amit mindig is élni akartunk.

Éva bátor és esendő, gyáva és erős, de mindenek előtt kétségei és a mulandóság miatti állandó félelmei ellenére elfogadja az életet olyannak, amilyen. A könyv olvasása rádöbbent, hogy bár a legnagyobb jóindulat mellett is sokszor döntünk rosszul, de ettől vagyunk mi igazán és teljes tökéletlenségünkben valódi emberek. Mindenki olvasson Péterfy-Novák Évát!!!