Optimista betyárbiblia

Matthew McConaughey: Zöld lámpa (21. század kiadó, 2020.)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de 2021 eddig nem teljesít valami fényesen, és csak nyomokban tér el az elődjétől, akiről mind megfeledkezni vágyunk. Az új évhez fűzött reményeimet megerősítendő, olyan olvasmány után kutattam, amely visszahoz az életbe a szakmailag és emberileg is kihívást jelentő 2020 után és kijelenthetem, megtaláltam! Mindössze 4 napomba telt kiolvasni a sármos amerikai színész önéletrajzi könyvét, és aki eddig azt gondolta volna, hogy Matthew McConaughey nem több egy szörfös kinézetű macsónál, az nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Adott egy fiatal hollywood-i szépfiú, egy kiegyensúlyozottnak nem mondható gyerekkor, egy nyughatatlan, tudásra szomjazó lélek és Texas dohányszagú, érdes miliője. Turmixoljuk egybe az összetevőket és megkapunk egy férfit, aki már korán megtanulta, hogy szeretni nem csak egyféleképpen lehet. Matthew McConaughey életének története nem is indulhatott volna idillibben: a gimnázium focisztárja és a város szépségkirálynője egymásba szerettek, szép családot és otthont teremtettek. Matthew harmadik fiúként érkezett a családba, két bátyja közül a kisebbik örökbefogadott gyermek volt, aki a színész számára a mai napig az egyik legnagyobb példakép. A szülők szerették a fiúkat, de szilárd elvek és értékek mentén nevelték őket, ahol a hibákért nem, a hazugságért és gyávaságért azonban mindig büntetés járt.

Zűrös család

Matthew már kisgyermek korában szembesült azzal, hogy a szeretetnek ezer fajtája van és mindegyik mást képes adni az embernek. A szülei „héja-nász az avaron” típusú kapcsolata nagy amplitúdóval hullámzott szeretet és gyűlölet között, amelyből kifolyólag kétszer váltak el, és háromszor házasodtak újra össze egymással. A bátyjai és Matthew maga is kemény texasi legényekké cseperedtek, amelyben közrejátszott az is, hogy édesapjuk komoly férfiassági próbáknak vetette alá őket. Ezek során a verekedés állandó elemnek bizonyult, maga a színész is így esett át a tűzkeresztségen, mikor az édesapja védelmére kelt a kocsmában és péppé vert egy másik férfit. Az édesanyja sem volt egyszerűbb eset, aki nagyon különleges, erős személyiségével méltó társa/ellenfele volt a színész apjának. Matthew többször említi anyja hihetetlen makacsságát, és a valóság megtagadásának különleges képességét, amelynek segítségével és sok Aszpirinnel, csodával határos módon kétszer is legyőzte a rákot.

Bár szilárd elvek és farkastörvények uralkodtak a McConaughey családban, a színész minden sorából süt a családtagjai iránti tisztelet és mély szeretet. Sok mindenben nem értettek egyet, de végig támogatták a színészt, ezért is fájt annyira Matthewnak, hogy az édesapja nem érhette meg egyetlen filmbemutatóját sem:  a fiainak tett ígéretéhez híven, éppen a felesgével, gyerekei anyjával szeretkezett, mikor eljött érte a halál és szívrohamban elhunyt.

A(z ön)felfedező

A Zöldlámpában nem csak a színész életének történéseit követhetjük figyelemmel naplóbejegyzés-szerűen, hanem saját verseit, elmélkedéseit, jegyzeteit is olvashatjuk. McConaughey az életében, színészi karrierjében többször is elérkezett olyan válaszutakhoz, amelyek arra késztették, hogy gondolja át a tetteit és váltson irányt. Hihetetlenül szórakoztató és ámulatba ejtő, ahogy beszél az életről, annak értelméről és a felismerésekről, amelyek új ismeretségek, máskor pedig az éjszakai merevedésének köszönhetően „nedves álmok” formájában érték – igen, ez nem vicc – és fordulópontot hoztak az életébe. Matthew McConaughey komoly gondolatokat oszt meg, de egy percre sem álszent. Pontosan tisztában van vele, milyen szerencséje volt az életben, hogy sok olyan dolog sikerült neki, ami másnak nem. Tudja, hogy a jóképűsége és a külseje számos ajtót nyitott meg előtte, amelyeken volt is mersze belépni. Hisz Istenben, az alázat és a kövekezetesség erejében, a kemény munkában, élete vágya volt, hogy apa lehessen és mikor összecsaptak felette a hullámok, fogta az örökbefogadott labradorját és a lakókocsiját, majd két évig járta Amerikát új tájakat és izgalmas embereket megismerve. Szenvedélyes golf és amerikai futball rajongó, imádja az alma materét, a UTA-t (University of Texas at Austin), a jó whiskey-t és a felszabadító érzést, mikor meztelenül kongázik a saját házában.

Egy közülünk

Talán az egyik legcsodálatosabb ebben a könyvben és magában az írójában is, hogy tele van csibészséggel, életingenléssel és olykor őrültségekkel, de a szórakoztató faktor mellett olyan húrokat is megpendít bennünk, mint a hit önmagunkban és valami feljebbvaló hatalomban, a felelősség, a szülőség, a valakihez tartozás érzése. Az önvallomásnak és betyárbibliának sem utolsó könyv olvasása során mi is megfogalmazhatjuk a vágyainkat, illetve velük kapcsolatban felmerülhet bennünk a kérdés: vajon mi magunk vagyunk-e az akadályai annak, hogy nem teljesítjük őket?

Matthew McConaughey számomra már a True Detective (A törvény nevében) című sorozatban nyújtott zseniális alakítása előtt többet jelentett egy szőke, sármos romkom sztárnál, és ezt a Zöldlámpa csak megerősítette. Mély, érzelmes és hihetetlenül mókás könyv, ami szókimondó, néha vulgáris és talán erősíti a „texasi bunkó” sztereotípiát, de egy érdekes ember első 50 évének lenyomata. Hollywood fényes karriert befutott színésze jobban hasonlít ránk, mint gondolnánk: kicsit őrült, öntörvényű, szenvedélyes és gyarló is, de mindenek előtt bátor, mélyérzésű és igazi, élő emberi lény, minden sallang és máz nélkü, ahogy van. Ha csak egy könyvet olvastok el az év elején, ez legyen az, mert megtanít arra, hogy a saját életünkben kellő munkával, alázattal és hittel lehet a mi piros lámpáinkból is zöldlámpa.